Nehéz kezdet után, sikeres élet.

A blogom első bejegyzése egy Coco Chanel életét feldolgozó film főszerepet alakító Audrey Tautouval  egy interjú:

Mennyit tudtál Coco Chanelről és életéről, mielőtt belekezdtetek a forgatásba?
Audrey Tautou: – Nagyon keveset tudtam róla, csak az arroganciájáról és a büszkeségéről hallottam. Tudtam, hogy nagyon határozott természete volt, uralkodó és irányító volt, valamint mindig a jövőbe tekintett, mindig csak előre. Épp annyira ismertem, mint sokan mások: ismertem Coco Chanelt, az ikont és az ő arcképét, de a személyiségét igazából nem, és azt sem, hogyan vált olyan egyedivé, és a története miért is olyan bámulatos.

Mi fogott meg leginkább a személyiségében?
Audrey Tautou: – Ami leginkább megfogott a személyiségében, az az volt, hogy az erős nő látszata mögött óriási gyengeség lappangott, nehéz lehetett tettetni, hogy kőkemény vagy, egész életedben rejtegetni valamit teljes erődből.nnyira büszke volt, hogy nem akarta az emberek sajnálatát. Csak egyenlő akart lenni a többiekkel, így megtartotta magának a fiatalsága, a múltja, a szenvedései történeteit. Azt gondolom, ez az oka annak, amiért ő olyan titokzatos és erős volt.

Ebben a filmben a ruhák nagyon szimbolikusak és rendkívül fontosak, szinte már karakterek. Mit gondolsz erről?Audrey Tautou: – Coco a ruhákban azt az utat látta, amelyet mindig is végig akart járni, a személyisége fejlődését. Szabadságot akart a ruháiban, a tenni akarás szabadságát, a változást, az előrehaladást, a lélegzetvétel szabadságát. A ruha nem kiegészítő, nem dekoráció. A nők túldíszítették magukat, hogy látszódjon gazdagságuk. Coco tudta, hogy ez nem elegancia, mert az igazából belülről fakad.

Sokak szerint Coco Chanelnek nagyon fiús volt a stílusa. Szerinted inkább fiús volt, vagy nőies?Audrey Tautou: – Azt gondolom, ő ugyanakkora szabadságot akart, ami akkoriban csak a férfiaknak járt ki. Ez az, amiért annyira modern, jövőbe tekintő volt. Nem akart egy férfitól sem függeni, ugyanakkor hatalmat akart.

Igazi feministának tartod? Audrey Tautou: – Igen, bizonyos értelemben. Nem bírta elviselni a nők akkori helyzetét, nem értette azokat a társait, akik teljesen az erősebbik nemtől függtek, akárcsak az édesanyja. Egyszerűen csak dolgozni akart, mindig is tudta, hogy a boldogsága nem a férfiaktól fog függeni.